Enikő M. Bodrogi:

Opera at the Border/
Opera a határon

Opera at the Border
 

The Finns fate has completely been changed in 1809; that is why, the year 2009 was a year of celebrations in Finland. They celebrated the 200^th anniversary of the peace treaty in Hamina, September 17. that put an end to the Swedish-Russian war in 1808-1809. The Swedish Empire lost Finland – after more then six centuries. They annexed it to Russia, as Independent Grand Duchy. The Torne River has become the frontier, together with the rivers Muonio and Könkämäeno to the north.

Russian hegemony was a positive change for Finland, as it meant the bases of its independence. For Sweden, on the other hand, this decision meant the loss of great territories. Still, there is one thing history does not talk about, namely that those who lost the most with this peace treaty were the Finnish living on the western bank of the Torne River. Since the connection between the Finns living on the two banks of the River has been all of a sudden interrupted, the people living in the Torne Valley had to have an independent development, and – little by little – the country frontier has also become a language border. Still, the River has never represented a natural frontier. There were Finns living not only on the two banks of the River, strictly speaking, but also in a further distance on about twenty thousand square kilometres, to the west and north-west.

The 200^th anniversary of the Hamina Peace Treaty was celebrated in many different ways both in Sweden and in Finland. One of the worthiest moments and the one that met with the greatest approval was the Sotaooppera (War Opera) performed in Haparanda (Haaparanta in Finnish) between June 26 and July 12.

The opera libretto was written by Bent Pohjanen, the writer, poet and literary translator, the most prolific creator of the Torne Valley, user of three languages: Meänkieli, Swedish and Finnish. A review of Northern Finland wrote about him – after the presentation of the opera – that if a competition were made from love of fatherland, Pohjanen would have a good choice to obtain the first prize. The strongest inspiration source of his life creation could not be better put into words. At the same time, the life experience in the Torne Valley also formed a specific philosophy in his mind. We are talking about the frontier-existence, where the feeling “both… and…” is determining instead of the “either… or…” one; we are at the border of two languages, two cultures; it seems to be a kind of “no one’s field” – it belongs to nobody, at the same time it belongs to everybody, to those who consider that the frontier connects, and does not divide us.

It was Pohjanen, who the idea of a theatre ARCHING OVER THE FRONTIER belonged to. Professionals and amateurs from both Sweden and Finland can perform in it, in two or even more languages. The War Opera has also been the result of cooperation between two creators belonging to different cultures: Bengt Pohjanen, writer living in Sweden and Kaj Chydenius, composer living in Finland. Chydenius (b. 1939) is a well known composer living in Helsinki, whose multisided activity has started at the beginning of the 1970s. He was one of the founders of the legendary KOM theatre, which started its activity at the beginning of the 1970s, as well. He also worked in Sweden for several times in musicals, together – among others –with Lennart Hjulström, well known stage director. Many of his tunes are admitted to have already become evergreens. In 1996, Chydenius was awarded the Pro Finlandia prize and in 2006 he gained the award for The Best State Composers. The War Opera was the third work of Bengt Pohjanen and Kaj Chydenius. The first one was the Smuglers’ Opera in 2004, then the Laestadius[1] Opera in 2007. The third one was first presented in Haparanda, on June 26, 2009, Pohjanen’s 65^th birthday, being the last peace of an opera-trilogy.

According to the writer, at the beginning of the 19th century people in Stockholm did not even know what was going on in the Torne Valley. The Swedish got rid of the Finns, and the Finns got rid of the Swedish after the war, and everything seemed to be all right. But the families and birth-villages of those living in the Torne Valley and speaking Finnish were torn apart by the frontier, by “the Czar’s red line”. It has been being born for two thousand years, as a dead foetus, until Pohjanen brought it to surface with his opera.

The plot of the opera is placed in HaparandaTornio[2] and war events are presented through common people’s life. The opera characters are the soldiers coming home from war, as well as the women and children anxiously waiting for their return. A more abstract theme of the work is human fragility, the beauty of the soul, inner power, as well as the fact that human beings are always – under any circumstances – able to love, to maintain their sense of humour and their trust in the future. All these are also expressed by music – able to communicate in so many languages. We are not talking here about an opera taken in the strict sense of the word: it is a creation in which opera, folk song, and contemporary hits intermingle and complete one another. According to Kay Chydenius, it was easy to put Pohjanen’s text to music, as it is fascinating and full of sentiments and tune.

The first song of the War Opera with its poignant tune and text prepares the atmosphere of the whole performance. It is the young women’s desperate song, mourning their lovers who had died in the war:

Where is my bonnie?
Who should I ask?
The dumb light-beam?

Where’s your place of rest?
Who might know?
River bank or drift?
Pall – snow white or grey,
shroud – covering cinder-layed,
cinder-grey fields.

Where is my bonnie?
Who should I ask?
Who might know it?
Bird – flying with
cinder-dark wings,
storm-trained
power.
Flying away, like a flake –
bird of sorrow. 

It was a huge, three hour’s performance with all the important theatres of North-Sweden and North-Finland taking part (those from Oulu, Rovaniemi, Kemi, Norbotten and Torne Valley), as well as several amateur groups. Professional and amateur singers from Sweden and Finland, 136 altogether, performed the opera in three languages: Meänkieli, Swedish and Finnish; but there were a few French and German parts in it, as well. The opera was performed on the Torne bank, with the beautiful neo-classicist Alatornio Church in the background, on the other, Finnish bank of the River. It was directed by Ulf Fembro, head of the Torne Valley theatre, and Pia Suonvieri a bilingual (Swedish-Finnish) performance-director. Mr. Fembro had some previous experience in directing a Pohjanen-Chydenius opera, as he had directed the Laestadius Opera, as well. On the other hand, having Swedish mother-tongue this was the first time he could get acquainted with the Torne Valley Finnish history, as the Swedish history manuals do not deal with it.

Performing the War Opera cost 260 000 euros; 11 500 spectators managed to watch it, and the income after selling the tickets was of 220 000 euros. This is quite unbelievable, considering that the number of inhabitants in Haparanda only amounts to 4 800.

This was a cultural event of great importance, daring to utter – for the first time in 200 years – the most traumatic memory of the Torne Valley; beside the artistic experience, it also might help working up the mourn for those who suffered most of it.

The opera-reflected history of the Torne Valley does not stop here: Bengt Pohjanen is already working on his following opera libretto.

(In: HELIKON, Kolozsvár, XX. year, 2009, no. 21(539), p. 15. English translation: Betty LÉB)

Opera a határon

2009-et ünnepi évnek nyilvánították Finnországban. 200 évvel ezelőtt, 1809-ben olyan történelmi eseményre került sor, amely gyökeresen megváltoztatta a finnek sorsát. Az 1808-1809-es orosz-svéd háború következtében Finnországot elszakították a Svéd Birodalomtól, amelynek több mint 6 évszázadon keresztül része volt. A Haminai békekötés (1809. szeptember 17.) értelmében egész Finnországot a cári birodalomhoz csatolták, autonóm nagyhercegségként. Finnország és Svédország között határrá vált a Tornio, északabbra pedig a Muonio és a Könkämäeno folyó.

Finnország számára pozitív változást jelentett az orosz hatalom alá kerülés, megalapozta számára a későbbi függetlenné válás útját. Svédországnak viszont hatalmas veszteséggel kellett szembenéznie, mivel jelentős területet veszített el. Arról pedig általában hallgat a történelmi diszkurzus, hogy az 1809-es események legnagyobb vesztesei a Tornio völgyének nyugati oldalán maradt finnek voltak. Attól kezdve, hogy a folyó nyugati és keleti partján élő finnek közötti kapcsolat hirtelen és drasztikusan megszakadt, a Tornio-völgyi finnség kénytelen lett önállóan fejlődni, és az országhatár lassanként nyelvhatárrá is vált. Pedig a folyó sosem volt természetes határ. Nemcsak a szorosan vett völgy két oldalán laktak finn nyelvet beszélők, hanem távolabbi szomszédságában is, nyugaton és északnyugaton, mintegy húszezer négyzetkilométeren.

A 200. évfordulóról sokféleképpen emlékeztek meg mind Svédországban, mind Finnországban. Az egyik legméltóbb és legnagyobb visszhangot keltő megemlékezési módot a Háborús opera (finnül Sotaooppera) előadásai jelentették a svédországi Haparanda (finnül Haaparanta) városában június 26. és július 12. között.

Az opera librettóját Bengt Pohjanen írta, a Tornio-völgy legtermékenyebb művésze, a háromnyelvű (meänkieli, svéd és finn) író, költő, műfordító. Egy észak-finnországi lap azt írta róla ez év nyarán, az opera bemutatója után, hogy ha a szülőföld szeretetéből vetélkedőt rendeznének, Pohjanen nagy eséllyel pályázhatna az első díjra. Ennél találóbban nem is lehetne megfogalmazni az író életművének legmélyebb ihletforrását. A Tornio-völgyi élet tapasztalata ugyanakkor egy sajátos filozófiát alakított ki benne, a határ-létét, amelyben a „vagy-vagy” helyett az „is-is” a meghatározó élmény. Két nyelv, két kultúra határán, azon a területen, ahol minden békésen megfér egymás mellett. Valamiféle senkiföldje ez, nem lehet kisajátítani, hanem mindenkié, aki úgy érzi, a határ összeköt, nem szakít el.

Pohjanené volt egy HATÁRON ÁTÍVELŐ színház ötlete, amelyben svéd- és finnországi profik és amatőrök együtt játszanak, két vagy még több nyelven.  A Háborús opera is ennek a jegyében, két kultúra egy-egy nagy egyéniségének együttműködéséből született, a svédországi Bengt Pohjanen író és a finnországi Kaj Chydenius zeneszerző közös munkájaként. Chydenius (sz. 1939-ben) Helsinkiben élő jól ismert zeneszerző, akinek sokoldalú tevékenysége az 1970-es évek első felében kezdődött. Egyike volt a legendás KOM-színház alapítóinak az 1970-es évek elején. Svédországban is dolgozott a musical műfajában, például Lennart Hjulström rendezővel. Több dala máris örökzöldként tartott számon. 1996-ban Chydenius Pro Finlandia díjat nyert, 2006-ban állami zeneszerzői kitüntetésben részesült. A Háborús opera Bengt Pohjanennek és Kaj Chydeniusnak már a negyedik közös munkája. Ebből három trilógiát alkot, a Tornio-völgyről szóló hatalmas ívű munkát. Első darabja a Csempészopera volt 2004-ben, ezt követte a Laestadius[3]-opera 2007-ben. A harmadik darab bemutatójára 2009. június 26-án, a Pohjanen 65. születésnapján kerül sor Haparandában.

Az író szerint a 19. század elején Stockholmban nem is tudták, mi történik a Tornio-völgyben. A háború után a svédek megszabadultak a finnektől, a finnek pedig a svédektől, de akik a Tornio-völgyben éltek és finn nyelvet beszéltek, azoknak családját, szülőfaluját, otthonát, nyelvét szakította ketté a határ, a „cár vörös vonala”. Ezt aztán halott gyermekként kellett 200 éven keresztül hordozniuk, mindaddig, amíg Pohjanen feltámasztotta operájával.

Az opera cselekménye HaparandaTornioban^[4] játszódik, és a háborús eseményeket a hétköznapi ember életén keresztül mutatja be. Szereplői a háborúból hazatérő közlegények valamint az őket aggódva váró asszonyok és gyermekek. A mű elvontabb témája az ember törékenysége, lelki szépsége, belső ereje, továbbá az, hogy bármilyen körülmények között tud szeretni, képes megőrzi humorérzékét és a jövőbe vetett hitét. Mindezt a zene sokféle nyelvén is érzékelteti a mű: nem klasszikus értelemben vett operáról van szó, hanem olyan zenei alkotásról, amelyben az opera, a népdal és a sláger műfaja harmonikusan kiegészítik egymást. Kaj Chydenius szerint Pohjanen szövegét könnyű volt megzenésíteni, mert megragadóan szép, csupa érzelem és dallam.

A Háborús opera kezdő éneke, amely szívbe markoló dallamával és szövegével megteremti az egész előadás alaphangulatát, a háborúban eltűnt kedvest gyászoló fiatal nők kétségbeesett dala:
 

Hol van a kedvesem?

Kitől kérdezzem?

A néma fénysugártól?

Hol van nyugvóhelyed?

Ki tudhatja?

Folyó partja, sodra?

Hófehér szemfedél,

hamufedte földet betakaró,

hamuszürke tájat beborító lepel.

Hol van a kedvesem?

Kitől kérdezzem?

Ki tudhatja?

A madár, mely felszáll

hamutól sötét szárnnyal,

vihartól edzett

erővel.

Bánatmadár,

messzi, mint a pihe, elszáll.

(Ford. M. Bodrogi Enikő)

A háromórás előadás hatalmas teljesítmény volt, amelyben Észak-Finnország és Észak-Svédország valamennyi jelentős színháza részt vett (az Oulu-i, a Rovaniemi, a Kemi, a Norrbotteni és a Tornio-völgyi színház), s ezek mellett még több amatőr társulat is. 136 svédországi és finnországi professzionális és amatőr színész és operaénekes adta elő három nyelven: meänkieli, svéd és finn részek váltakoznak egymással, de vannak benne francia és német nyelvű rövidebb betétek is. Az előadás színhelye a Tornio folyó partja volt, háttérként pedig a gyönyörű, neoklasszicista Alatornio-i templom a folyó túlsó, finnországi partján. Az operát ketten rendezték, Ulf Fembro, a Torniovölgyi színház igazgatója és Pia Suonvieri, kétnyelvű (finn-svéd) performanszrendező. Az igazgatónak már van tapasztalata a Pohjanen-Chydenius operák színre vitele terén, ugyanis ő rendezte a Laestadius-operát is. A svéd anyanyelvű Fembronak saját bevallása szerint csak most nyílt alkalma megismerkedni a finn nyelvű Tornio-völgy történetével, erről ugyanis a svéd történelemkönyvek hallgatnak.

Mintegy 260 ezer euróba került a Háborús opera megrendezése, 11500 néző látta, és a jegyárakból befolyt pénz 220 ezer euró. Szinte hihetetlen, ha belegondolunk, hogy Haparanda városának összlakossága 4800!

Olyan jelentőségű kulturális esemény volt ez, amely a Tornio-völgy történetének legtraumatikusabb emlékét végre ki merte mondani két évszázados csend után, s amely a művészi élményen túl végre a gyászmunkát, a feldolgozást is lehetővé teszi azok számára, akik leginkább megszenvedték.

A Tornio-völgy története azonban nem zárul itt le. Bengt Pohjanen már a következő opera librettóján dolgozik.

(Megjelent: HELIKON, Kolozsvár, XX. évfolyam, 2009, 21(539) szám, 15. old.)