|
Minun kieli oon minun mailma
Minun kieli oon minun mailma,
sen rajat ja sillat,
minun kieli oon minun koti,
sen seinät ja klasit,
porthaat ja kotirannat,
minun kieli oon aikani virta,
minun arki ja pyhä,
ja voima,
jolla puhun tikapuut pysthöön
kohti kieleni viholisten mustaa taivasta.
Minun kieli oon minun laulu,
jolla seisotan seinäkellot
ummikojen juhlasalissa,
minun kieli on tarina ja sana,
jolla puotan oksilta lumet,
se on taika ja loihtu.
Ko mie kirjotan sanan,
maaherra tärisee,
ko mie mannauksen päästän,
pispa ristii kätensä.
Minun kieli oon joo ja aamen,
ko mie vannon
tuomari painaa päätänsä alle.
Ko mie noijun,
veret seisova ko Punasen Meren aalot
minun kieli oon torvi,
jolla Jeerikon muurit kaajan.
Joka kieltää minun kielen,
se kieltää minun mailman,
minun rajat ja sillat,
minun kotipaikan,
sen rannat, sen virrat
joka kieltää minun kielen,
se kieltää kans minut,
joka minun kieltä nauraa,
se nauraa minun arkista elämää,
joka pilkkaa minun kieltä,
polkee minun pyhän
ja tallaa kotini traasumatot.
Joka toivoo minun kieleni kuolemaa,
se toivoo mulle noutajat.
Minun kieli oon nöyrä,
se tietää,
ette sen nimet ei mahu
muistolaathoin viehraala maala,
vaikka net oon kirjotetut
kaikila taihvaanrannoila
merestä merheen.
Kattokaa minua silhmiin,
tet aurinkonhäikäsemät!
Minun kieli oon kirkas!
|
|
Nyelvem a világom
Nyelvem a világom
határai és hídjai,
nyelvem az otthonom
ablakai és falai,
lépcsők, kedves partok –
nyelvem időm sodra,
munka- s ünnepnapom,
nyelvrombolóim
sötét egéig
lajtorját támasztó hatalom.
Nyelvem a dalom,
falióráknak megállj-t parancsoló
nyelvtipróim lakomáján,
nyelvem monda és szó,
havas ágat leporoló,
varázsoló ige.
Leírom a szót,
s a földi hatalom megremeg,
kimondom az igét,
s az egyházfő keresztet vet.
Nyelvem igen és ámen,
esküm szavára
fejet hajt a bíró.
Bűvölésemre
a vér megdermed, mint hajdan a Vörös Tenger,
nyelvem harsona,
Jerikó falait ledöntő.
Ki nyelvem elvitatja,
világomat tagadja,
határaim s hídjaim,
otthonom
partjait s folyóit –
ki nyelvem megtagadja,
önmagamtól foszt meg,
ki nyelvem kikacagja,
életemen nevet,
ki nyelvem kigúnyolja,
sárral szennyezi be ünnepeim
s otthonunk földjén a tarka szőtteseket.
Ki nyelvemre halált kiált,
reám küldi a végzet angyalát.
Nyelvem szerény,
még
helye sincs
idegen hazám emlékművein,
bár ott van feljegyezve
a mennyek partjain,
tengertől tengerig.
Szemembe nézzetek,
ti napvakított emberek!
Nyelvem tiszta verőfény!
Ford. M. Bodrogi Enikő |
